Itthon. Nem szükséges minden lefekvés előtt az ágy alá benéznem, mert nem valószínű, hogy pókot, csótányt, vagy ahogy egyszer előfordult, patkányt találok alatta. A csapvíz iható, a wc papírt nem kell külön szemetes kosárba gyűjteni, mert nem dugítja el a csatornarendszert. Az ülőke fonákját nem használják a rovarok plázás padnak, hogy azon ücsörögjenek. A zöldség – gyümölcs átalakult egy ketyegő betegségbombából mosandó zöldséggé és gyümölccsé.
Ellenben itthon a zoknit jól kell kiválasztanom, hogy az passzoljon a gatyához, ami passzoljon a cipőhöz, ami menjen a kabáthoz. A kabát ne legyen vékony, de túl vastag se áprilisban… Már tíz perce bámulom a zokni halmot és kiver a víz!
Az életünk könnyebb, nehezebb is lett mióta itthon vagyunk Esztivel. Édesanyám esküvőjére érkeztünk március közepén, és az első két hét annak rendje és módja szerint családi foglalatosságokkal telt, no meg egy kis pakolással: itthon is összebútoroztunk egy lakásba. Majd kettőt pislogtunk és Eszti már régi-új munkahelyén találta magát, nyakig munkában, én pedig ízlelgettem, és még mindig ízlelgetem, hogy milyen is szabad embernek lenni.
Történt ugyanis, hogy eldöntöttem: vállalkozó leszek. Mielőtt szuicid hajlamra gyanakodtok, engedjétek meg, hogy elmondjam: közel tíz éve vállalkozni akarok, csak eddig gyáva voltam hozzá. Majd mos… ost is gyáva vagyok, de menni fog. Mennie kell. Biztos a karmám (nyomja is a bütykömet), de az előző három munkahelyemen, az elmúlt hét évben, rossz vezetők rossz döntéseit, örökös kapocsként a felek között, nekem kellett közvetítenem az általunk - üzletileg vagy civilként - támogatott emberek felé. Magyarul: nekem égett a pofám. Civil vagy multi? Ilyen szempontból egy kutya: emberek vagyunk: önérzetesek és gőgösek. Ebből elegem van. Én empatikus vagyok, emellett olyan okos és annyira ügyes, hogy biztos jobban fogom csinálni, mint a főnökeim! Annak érdekében, hogy ellentételezzem az ebből fakadó mérhetetlen piaci előnyömet, csinálok egy hülyeséget: blogot írok a vállalkozásom életéről.
Ezt a blogot bezárom (tudom-tudom, óriási fájdalom nekem is ezt a RENGETEG post-ot itt hagyni...), az újat itt találhatjátok: egyvallalkozaskronikaja.wordpress.com. Ezen kisvállalkozói mindennapokról szeretnék írni, röviden és velősen, közönséges naplóként. Mindig nagyon fontos volt a visszajelzésetek, remélem, velem tartotok, figyelemmel követitek az új blogot, és hozzászóltok a témákhoz.
Mielőtt elköszönnék itt… még egy dolog. Mivel még nem folytak be vállalkozás milliárdjaim (pedig nemsokára), khmer hakniba kezdek. Alacsony díjazásért művházakba, klubokba, stb. mennék szívesen előadni. Akinek eszébe jut egy jó hely, amit megkereshetnék, esetleg tudja, kit érdemes keresni, előre is köszönöm, ha szól. Íme itt egy flyer, amit ennek népszerűsítésére készítettem. Jpeg-ben el tudom küldeni bárkinek.
Üdv és köszi, andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése