Eredet

Boldog új évet!

Ez egy rendhagyó év vége volt, így, 30-32 C fokban. December közepén a karácsonyi készülődés inkább mókásnak hatott, ám mikor eljött 24-e, igencsak nehezen éltük bele magunkat az ünneplésbe.  Sokakkal ellentétben én nem vagyok karácsonyi hangulat ellenes, pedig ez ma már szinte "trendi", nem szidom a kereskedőket jó előre októberben, hogy novemberben már kiteszik a díszleteket. Nagyon jó érzések kötődnek a karácsonyhoz a gyerekkoromból, így mindig hálás vagyok ezekért a díszletekért. Esztivel mi is beleadtunk apait, anyait: mivel a műfenyőt szemtelenül drágán adták a városban, az egész lakásban karácsonyfa díszek lógnak. Ahova lehetett, akasztottunk valamit.

Sokat segített, hogy másnap, 25-én, amerikai módra egy baráti társaságba mentünk "bulizni". Nagyon jó hangulat volt, kapott tőlünk a bagázs egy hatalmas adag finom paprikás krumplit. A főzés közben persze folyt az alkohol.

Sziemreap közepesen apró városának lüktető ere, origója és motorja a Kocsma (vagy más néven Bár) utca, mely egy 200 m hosszú összefüggő étteremhalmaz. A szilvesztert itt töltöttük, amolyan utcabálosan. Állati jó volt a hangulat, mindenki mindenkinek a barátja volt 2-3 órára. Imádom! Bárkit leszólíthatsz, bárkivel koccinthatsz, bárkivel készíthetsz lökött fotót, bárkit megviccelhetsz, mindenki benne van a játékban. Mint egy nagy óvoda. Lépni alig bírtunk, nem hallottuk egymást, de nagyon jól éreztük magunkat. Párszor megfürödtünk mások sörében, sokszor elcsentünk BUÉK kalapokat, hogy aztán továbbadjuk másnak, és rengetegszer koccintottunk, ittunk egymás egészségére. (képek hamarosan)

Elsején henyéltünk egy nagyot, mert vasárnap már munkanap, és megnéztük az Eredet (Inception) c. filmet. Állatira tetszett, de ahogy az lenni szokott, egy óra után az élt bennem tovább a filmből, amit az én kis életemre vonatkoztatni tudtam. A főhős a filmben álmok (különböző világok) között ugrál, én viszont a két életem, az otthoni magyar és az itt kinti között ingázok, ritkán fizikai, gyakrabban lelki értelemben.

Ismét rádöbbentem, milyen jól éreztem magam otthon nemrég, és hogy milyen mélyen gyökerezik bennem az otthoni élet minden darabja. A nyilvánvalótól a legapróbb részletekig. Emellett, kezd kialakulni egy valódi érzelmi kötődésem Sziemreaphoz - nem csak a helyhez, mint inkább az itteni életemhez, a barátokhoz, a hangulathoz, az ízek, illatok kavalkádjához.

Egyre nehezebb megélni ezt a kettősséget, mintha két nőt szeretnék egyszerre és bár nem kétség, hogy ki lesz a befutó, mégis mindegyiknek saját helye van és lesz a szívemben, ami nem megosztható.

Még egyszer, boldog új évet!