Tegnap "lakás kiadó" hirdetésekkel rohangáltam délután keresztül-kasul a városban. Utódot keresünk a kecónkba, hogy visszakapjuk a kauciót, ugyanis megyünk haza március közepén - ezúttal véglegesen! Ahogy betértem a törzshelyeinkre, boltokba, hotelek kávézójába, barátok bárjaiba és szállóiba, ahogy elmagyaráztam az ismerősöknek, hogy megyünk, megint azt éreztem, hogy van itt egy életem, és történetem, ami Kambodzsához kötődik. Nem különösebben fényes, se nem kiemelkedő. Senkit nem mentettem meg, semmit nem javítottam meg, nem hagyok magam után nyomot. Viszont sok barátra találtam, akik hiányozni fognak, pontosan úgy, ahogy Ti hiányoztok most, amíg itt vagyok. Jó itt, Sziemreapban is itthon lenni.
Február elején ismét többszörösen új év kezdődött: nem csak a szülinapos Eszti fiatalodott, nem csak a kínai nyúl ugrott elő a bokorból, de 5-én azt is ünnepeltük, hogy egy éve kezdünk új életet, itt Kambodzsában. Az eredmények papíron kiábrándítóak, ám belülről sokat változtam, és a francba, a klisék azért klisék, mert igazak: valahogy most úgy érzem, ezek a változások magamban most sokkal fontosabbak nekem, mint bármi tárgyi vagy karrier dolog. Megyek haza, pénz nélkül, állás nélkül, egy porcikám sem vágyik az álláshirdetések nyálazására és a lélekölő magyar gazdaságpolitikára, az alkotmányozó nyugdíj-audinyolcas lázározásra, de mégis, most még innen máshol vannak a hangsúlyok a fejemben, és úgy érzem addig minden rendben, amíg ezek a hangsúlyok megmaradnak.
Február közepe van. Vajon mi fut át majd az agyunkon szilveszter este?
Február elején ismét többszörösen új év kezdődött: nem csak a szülinapos Eszti fiatalodott, nem csak a kínai nyúl ugrott elő a bokorból, de 5-én azt is ünnepeltük, hogy egy éve kezdünk új életet, itt Kambodzsában. Az eredmények papíron kiábrándítóak, ám belülről sokat változtam, és a francba, a klisék azért klisék, mert igazak: valahogy most úgy érzem, ezek a változások magamban most sokkal fontosabbak nekem, mint bármi tárgyi vagy karrier dolog. Megyek haza, pénz nélkül, állás nélkül, egy porcikám sem vágyik az álláshirdetések nyálazására és a lélekölő magyar gazdaságpolitikára, az alkotmányozó nyugdíj-audinyolcas lázározásra, de mégis, most még innen máshol vannak a hangsúlyok a fejemben, és úgy érzem addig minden rendben, amíg ezek a hangsúlyok megmaradnak.
Február közepe van. Vajon mi fut át majd az agyunkon szilveszter este?
