Nyaralás

Innen ennek tűnik az elmúlt egy hónap, amit otthon töltöttünk. Sziemreapba érve újra elöntött minket a munka, 5.5-6 nap az itteni munkahét. Sebaj, azért még így is érezzük, hogy jó nekünk.

Nagyon jól éreztem magam otthon. Mondanám, hogy mintha el sem jöttem volna, de ez csak részben igaz: a családdal, barátokkal ugyanott vettük fel a fonalat, de az általános nyomasztó rossz érzés, amit februárban éreztem magammal és az otthoni életemmel kapcsolatban, eltűnt, és - bár vártam, hogy felbukkan két nap után - nem jött vissza. Még akkor sem, amikor négyeshatoson a Blahánál a részeg fickó balhéra éhezve kereste a tekintetemet (lélekben igazán akkor éreztem: itthon vagyok).

Valahogy erőlködés nélkül sikerült végig optimistának maradnom, és ez meglepett, nem rám vall. Kambodzsa jó hatása nem tart ki egy hónapig, valami megváltozott bennem. De kár is ezt cizellálni, majd ha megérik az érzés.

Akivel tudtam találkozni, nagyon köszönöm az időtöket, tudom, hogy az év végi hajtásban mindenkinek kevés van, mégis úgy alakítottátok, hogy tudjunk találkozni. Akivel nem sikerült összefutni, mindent bepótolunk márciusban, ígérem!

Pálmafa karácsonyi díszkivilágításban

Erre érkeztünk vissza Kambodzsába tegnap. Az elmúlt egy hónapot otthon töltöttük, ezalatt meglepően sokat változott Sziemreap, hogy a legfontosabbat említsem, a mexikóiban a sör korsóját megemelték százról százötvenre. Az élet kegyetlen.

Számtalan mesélni valóm van a vissza utunkról és az otthoni időszakról, de megállom, hogy a nyakatokba zúdítsam őket. Késő van, és holnap korán kezdődik a munka. Hétvégén mindenről beszámolok.

Hallom, otthon esik a hó megint. Jó szánkózást!